Mind a forgóasztalok, mind az indexelő fejek (más néven osztófejek) olyan munka-pozicionáló szerszámok, amelyeket főként marógépeken és megmunkálóközpontokon használnak, és mindkettő egy vízszintes tengely körül forgatja a munkadarabot, hogy különböző felületeket vagy szöghelyzeteket tárjon fel a maró számára. De ezek különböző fogalmak köré épülnek. Aforgóasztallényegében egy lapos, precíziós,{0}}köszörült kör alakú tárcsa T-hornyokkal a tetején - a munkadarab közvetlenül az asztal felületéhez csavarodik, és az egész tárcsa csiga-és-kerékhajtáson forog. Anindexelő fejegy vízszintes orsó köré épül, amely tokmányral (általában 3-pofás önközpontosító tokmány) vagy előlappal van felszerelve, gyakran párosítva a farokszárral, hogy megtámassza a hosszú munkadarabok túlsó végét. Az alkatrészt az orsó tartja és forgatja, nem egy lapos asztal. Ez az alapvető különbség a munkadarab felszerelésében szinte mindent meghatároz a két szerszám teljesítményével és felhasználási helyével kapcsolatban.
Hogyan tartják a munkadarabot
A munkavégzés különbsége a legpraktikusabb különbségtétel. Egy forgóasztalon az alkatrész ültetejénaz asztalról, és T-hornyos csavarokkal, hevederekkel vagy az asztalra szerelt satuval van rögzítve. Ez ideálissá teszi lapos, terjedelmes vagy szabálytalan alkatrészekhez - karimákhoz, szeleptestekhez, formalemezekhez, konzolokhoz és nagy öntvényekhez -, amelyeket nem lehet könnyen a tokmányban tartani. Az asztal használható vízszintes helyzetben (egy függőleges tengely körül forogva), vagy felfelé állva függőleges tengelyű-tengelyű munkákhoz. Az alkatrészt egy indexelő fejen tartjáka tokmánybanvagy a középpontok között, mint egy eszterga. Ez a természetes módja a kerek, tengely típusú vagy szimmetrikus alkatrészek - fogaskerekek nyerslemezeinek, bordás tengelyeinek, csavarjainak, vágószerszámainak, tüskéinek - tartásának, a farokrész pedig merev tartást biztosít a hosszú tengelyek számára, amelyek egyébként elhajolnának a vágóerő hatására. Az indexelő fej orsója általában vízszintes alulról (körülbelül -10 fok) függőleges 90 fokig dönthető, ami lehetővé teszi az összetett szögbeállításokat, de alapvetően vízszintes tengelyű eszköz.
Mire tervezték őket
A munkatartáson túl a két eszköznek eltérő tervezési prioritása van. A forgóasztal erre készültszabályozott folyamatos forgás, valamint indexelés. Az asztal lassan mozgatható, miközben a maró be van kapcsolva - körív, bütyökprofil, ívelt rés vagy csavarvonal marásához -, vagy egy adott szögben rögzíthető fúráshoz vagy fúráshoz. Ezáltal sokoldalú megmunkáló platform, nem csak pozicionáló. Az indexelő fej elsősorban arra készültindexelés- a munkadarab pontos szöghelyzetbe forgatása, rögzítése és vágás végrehajtása, majd ismétlés. A kör egyenlő szegmensekre való felosztására van optimalizálva (6 fogaskerékfog, 12 horony, 6 lapos csavarfejen), nem pedig forgás közbeni vágáshoz. A legtöbb indexelőfej többféle indexelési módszert támogat - a közvetlen indexelést, az egyszerű indexelést furatlemez használatával, a differenciális indexelést prímszámokhoz és az összetett indexelést -, de nem terhelés alatti egyenletes, folyamatos forgásra tervezték. A forgóasztal folyamatos vágást és indexelést is végezhet; az indexelő fej kivételesen jól indexel, de rossz választás ívmaráshoz.
Pontossági és indexelési módszerek
Mindkét eszköz csiga-és-kerékhajtást (általában 40:1, néha 60:1 vagy 90:1) használ, hogy a kéz-hajtókar mozgását finom szögmozgássá csökkentse, de a pontosságot eltérő módon érik el. A kézi forgóasztal általában a szöget olvassa lenóniusz pikkelya kézikeréken, gyakorlati olvasási felbontása körülbelül 1 ív-perc (±2 ív-perc tipikus pontosság) - általános munkához jó, de korlátozza, hogy a kezelő milyen finoman tudja leolvasni a skálát. A CNC forgóasztal szervomotort és zárt-hurkú kódolót használ, így ±10 ív-másodperc vagy jobb teljesítmény érhető el korlátlan, szoftveresen-meghatározott pozicionálással. Az indexelő fej egyindextábla(egy tárcsa több körrel, pontosan elhelyezett lyukakkal) és szektorkarok a lyukak pozícióinak megszámlálásához, ami eleve nagy ismételhetőséget biztosít - egy minőségi osztófej ±30 ív-másodpercig tart a megfelelő lemezzel -, és lehetővé teszi az olyan osztásokat, amelyeket egy egyszerű nóniusz nem ér el, beleértve a prímszámokat is differenciális indexeléssel. A kompromisszum a beállítási idő: az osztásszám megváltoztatása az indexelő fejen a megfelelő lemezkör kiválasztását és a szektorkarok visszaállítását jelenti (feladatonként 10-20 perc), míg a forgóasztal nullázódik és körülbelül öt perc alatt készen áll.
Tipikus alkalmazások
A gyakorlatban a két eszköz általában különböző alkatrészcsaládokat kezel.Forgóasztaloka legjobb választás: körívek, sugarak és bütyökprofilok marása; fúró vagy menetfúró csavar-lyukköröket a karimákon és az elosztókon; olyan szeleptestek, szivattyúházak és formalemezek megmunkálása, amelyeknek sík felületen szögletes kialakításra van szükségük; ívelt rések, folytonos-forgásos módszerrel vágott fogaskerekek és spirális kontúrok előállítása; és CNC negyedik tengelyként szolgál összetett 3D felületek egyidejű 4 tengelyes marásához.Indexelő fejekdominálnak a következőkben: maró fogaskerekek fogazatai (homlok-, kúp- és csigafogaskerekek) fogaskerekek nyerskerekein; bordák és hornyok marása tengelyeken; lapos vágás hatlapú csavarokon, anyákon és szerszámszárakon; egyenlő távolságra lyukak fúrása a tengelyre{0}}szerelt részek kerülete mentén; Tengelykapcsolók, racsnisok és fogazatok megmunkálása; menetek és kúpok vágása spirális maráshoz. Az indexelőfej tokmánya-és-hányószára lényegében egy kis esztergaorsó a maróasztalon, amelyre pontosan a tengely-típusú munkának szüksége van.
Választás közöttük
A döntés általában azmunkadarab alakjaés aművelet típusa. Ha a legtöbb munkája lapos vagy terjedelmes alkatrészek - karimák, lemezek, házak, öntőformák -, vagy ha íveket és ívelt profilokat kell vágnia, miközben az alkatrész forog, a forgóasztal a megfelelő eszköz, és később a CNC negyedik-tengelyének lehetőségét is megadja. Ha a legtöbb munkája tengely-típusú vagy szimmetrikus alkatrészek - fogaskerekek, bordák, csavarok, vágószerszámok -, és az elsődleges művelet egyenlő szegmensekre osztás, az indexelőfej gyorsabb, megismételhetőbb indexelést tesz lehetővé, és jobban támogatja a hosszú alkatrészeket a farokrészen keresztül. Sok üzlet végül mindkettőt birtokolja, mert inkább kiegészítik, mint versenyeznek: a forgóasztal kezeli a lapos részeket és a folyamatos-forgási munkát, az indexelő fej kezeli a kerek alkatrészeket és a nagy{10}}osztású{11}}számú indexelést. Első vásárláshoz vagy korlátozott költségvetéshez a forgóasztal általában a sokoldalúbb választás, mivel az ívmarás mellett képes indexelni is, míg az indexelő fej nem képes egyenletes folyamatos vágásra. A fogaskerekek és orsók gyártásával foglalkozó üzletek számára az indexelő fej a speciálisabb és termelékenyebb eszköz.
Következtetés
A forgóasztalok és az indexelő fejek egyaránt forgatják a munkadarabokat maráshoz, de különböző kérdésekre válaszolnak. A forgóasztal egy lapos, T-hornyolt tárcsa, amely a felületén tartja az alkatrészeket, és folyamatos forgatásra (ívmarás, bütykök, ívelt hornyok) és szöghelyzetbe állításra is készült - ez a sokoldalúbb általános-célú eszköz és természetes platform a CNC negyedik tengelyéhez. Az indexelőfej egy orsós-és-tokmány, gyakran farokrúddal, amelyet kifejezetten a fogaskerekek, hornyok, sokszögek és tengely-típusú részek nagy-pontosságú, egyenlő-osztású indexelésére terveztek, indexlapok és szektorkarok használatával, hogy olyan ismételhetőséget érjenek el, amelyet egy egyszerű vernier nem tud elérni. Válasszon az alapján, amit készít: lapos részek és ívek mutatnak egy forgóasztalra; kerek részek és egyenlő felosztások mutatnak egy indexelő fejre. Egy jól felszerelt{12}}üzletben a kettő egymás mellett dolgozik, és mindegyik azt a munkát végzi el, amelyre a másik nem készült.
